HU | EN | DE | FR

Megye

Közgyűlés

Hivatal

Közérdekű adatok

Kattintásra átvált az akadálymentes verzióra!

Megye Történelem


A megye települései

Képgaléria


TÖRTÉNELEM

Az ország keleti felének közepén, a Tisza mentén fekvő Jász-Nagykun-Szolnok megye a dualista kori történelmi Magyarország egyik legmagyarabb vármegyéjének számított. Neve két magyarrá lett keleti nép, és az államalapítás kori megye első ispánjának emlékét idézi. A jászok indoiráni és a kunok török eredetű népe a XIII. században költözött hazánk területére. Zounok ispán az 1046-os pogánylázadás idején halt keresztényi vértanú halált Szent Gellért mellett. A monda szerint itt zengett a kürtje a honfoglaló Lehel vezérnek, és itt kötötte össze fahíd először a Tiszán inneni és túli országrészeket.

A vármegye 1876-os polgári közigazgatási reform eredményeként jött létre. Területét a megszüntetett kiváltságos Jászkun Kerületből kiszakított Jászságból és a Nagykunságból, valamint a török hódoltság alatt Heveshez csatolt Külső-Szolnok megyéből alakították ki, de emellett Hevesből, Pestből és Békésből is kapcsoltak bizonyos részeket. Székhelye a kedvező közlekedésföldrajzi fekvésű Szolnok lett, amely központi szerepének előnyeit sikeresen kihasználva gyors fejlődésnek indult.

A trianoni békediktátum a vármegyét nem érintette. A két világháború közötti fejlődésére kedvezően hatott az is, hogy innen származott az újra függetlenné vált Magyar Királyság államfője, Horthy Miklós kormányzó. Mai területe az 1950. évi megyerendezés nyomán alakult ki, amikor a Szolnok megyének átnevezett közigazgatási egység újabb Heves és Pest megyei településekkel bővült. A szocialista gazdaság fejlesztése a megyében a hagyományos, régi parasztpolgári alapokra épülő mezőgazdaság mellett erős nagyipart és a megyeszékhely gyorsított növekedését eredményezte /"Szolnok 900 éves" beruházási kampány/.

A rendszerváltás sodrában visszaállították a megye régi történelmi elnevezését. A piacgazdaság kibontakozása a megye gazdasági súlyát a Jászságba helyezte át, így az általános területi felzárkózás növelte a Tiszához igazodó térségi széthasadást és a megyeszékhely új szerepének máig tartó keresését eredményezte.

A megye egységes, közös történelméről 1876 előtt így nem beszélhetünk, annál inkább az azt alkotó három nagy területéről.

KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYE

Szent István király, vagy közvetlen utódai szervezték meg, mint királyi vármegyét, amelynek székhelye Szolnok, az országos sókereskedelem és elosztás egyik központja lett. Kezdetben királyi birtokok laza láncolatát foglalta magában Erdély felé, és fő feladata a sószállítás szárazföldi útvonalának biztosítása volt. A XIII. század elejétől a királyi birtokok eladományozása, a tatárjárás után a jászok és kunok letelepítése elősegítette a hatalmas kiterjedésű vármegye három részre tagolódását (Belső-, Közép- és Külső-Szolnok).

Külső-Szolnok a XV. században önállósult és a helyi nemesség igazgatási-önkormányzati egységévé (nemesi vármegye) alakult. Szolnok várának a török általi 1552-es bevétele után Külső-Szolnok teljes egészében hódoltsági terület lett, ahol megszűnt a magyar állami élet. A végvári vonal mögé menekült vármegye bíráskodási feladatkörét az országgyűlés 1569-ben Heves vármegyéhez csatolta és hamarosan gazdasági és közigazgatási kapcsolataik is kiszélesedtek (adóztatás, birtokadományozás). A terület visszafoglalása (1685-1686) után az egyesített megye központja továbbra is Eger maradt, a Bach-korszak közigazgatási reformkísérlete (a Szolnok központú Szolnok vármegye pár éves fennállása) csupán ideiglenes változást hozott.

Heves és Külső-Szolnok vármegye az 1876. évi XXXIII. tc. alapján vált szét: Külső-Szolnokot (és Heves megye tiszántúli járásának középső részét), a volt Jász és a Nagykun Kerülettel egyesítve a Közép-Tisza vidékén új közigazgatási egység alakult ki – Jász-Nagykun-Szolnok vármegye.






JÁSZ KERÜLET

A megye ÉNY-i részén, a Zagyva és a Tarna folyók völgyében a tatárjárás után telepedett meg a jász népcsoport. Károly Róbert 1323-ban kivette őket a kunok fennhatósága alól és hasonló kiváltságokat adományozott nekik. A feltehetően keleti keresztény, földművelő-állattartó jászok könnyebben beilleszkedtek a magyar viszonyok közé. Átvették a latin rítusú kereszténységet, letelepedtek, gazdaságilag megerősödtek és talán korábban is elmagyarosodtak, mint a kunok.

A Jászság már Hatvan eleste (1544) után török fennhatóság alá került, azonban településhálózata, népessége, gazdasági ereje kevésbé sínylette meg a hódoltság időszakát, mint a tiszántúli területek. Jászberény szultáni khász város lett. Az addig külön fejlődési utakat járó Jászság, Kiskunság és a Nagykunság azonos jogállásuk és kiváltságaik miatt a török idők végére kapcsolódtak össze, és váltak egységes tövényhatósággá (Jászkun Kerület).

A Jászkun Kerület 1702-ben került a Német Lovagrend birtokába, és 1745-ben a lakosoknak közösen sikerült véghezvinni a jobbágyi állapotból való önkéntes megváltást és jogvisszaszerzést, a redemptiot. A Jászság központja, egyben a Hármas Kerület székhelye, Jászberény lett. A Jászkun Kerület részeként a Jászság 1876-ig, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulásáig őrizte igazgatási-jogi különállását.





NAGYKUN KERÜLET

A tatárok elől menekülő, földművelő-állattenyésztő kun törzseket 1239-ben IV. Béla fogadta be az országba. Fejedelmük, Kötöny megölése után ugyan eltávoztak a Balkán felé, de hamarosan visszaköltöztek – benépesítve az elpusztult alföldi területeket. 1279-ben IV. László „kun” törvénye katonáskodás fejében széles körű autonómiát és kiváltságokat biztosított számukra, egyben előírva a pogány hit elhagyását és a keresztény, letelepült életmódra való áttérést. Olás nemzetségük szállásterületét, a tiszántúli kun (nagykun) tömb igazgatási egységét a XV. században Kolbázszéknek nevezték. Elmagyarosodásuk a XVI. századra fejeződött be.

A török hódoltság végére apró falvaik többsége elpusztult, a népesség megritkult, jórészt elmenekült. Az újratelepülés alatt következett be a Jászkunság 1702-es eladatása, így a nagykunok is elvesztették szabadságukat. A jobbágyi alávetés egészen 1745-ig tartott.

A zömmel református Nagykunság a katolikus Jászsággal és a vegyes vallású Kiskunsággal együtt alkotta a Jászkun Kerületet. Önálló közigazgatási rendszere, társadalmi berendezkedése, jogrendszere jórészt 1848-ig, illetve 1876-ig – Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megalakulásáig – fennmaradt.


Szolnokon, a Megyeházán a vármegyét alkotó három nagy területnek a Külső-Szolnok terem, a Jász terem és a Nagykun terem állít emléket.







Vállalkozás-ösztönzés

Kattintson a térképre a vállalkozások megtekintéséhez.

Hírlevél

A hírlevél feliratkozáshoz kérjük adja meg az email-címét:

Eseménynaptár
KeSzCsSzVa
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
2017. Október
Közadatkereső

A közadatkereső használatával bárki hozzáférhet a közzétételre kötelezett szervek közzétett adataihoz.

Közösség
Partnereink
GFX + DEV + SEO + APP Arculattervezés, Portál fejlesztés, Webáruház készítés, Arculati kézikönyv, Grafikai tervezés, Logó tervezés, Weboldal tervezés, Egyedi fejlesztések, Keresőmarketing, SEO
Köszöntő | Megye | Közgyülés | Hivatal | Közérdekű | Aktuális | HONLAPTÉRKÉP

Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzati Hivatal

5000, Szolnok Kossuth L. u 2. 56/505-200* info@jnszm.hu

Készítette és üzemeltetiEP választás INTERREG IIIC